Visszatértem dolgozni. Már nem vagyok - hivatalosan - beteg. Nem hivatalosan hagyjuk :)
Szokták mondani, hogy az ember akkor becsüli igazán az egészségét, ha beteg. Valóban. Amennyiben valami természetes, hogy van, azzal nem foglalkozunk. Ha természetes, hogy levegőt veszünk, akkor csak az fog feltünni majd, ha nem tehetjük meg szabadon.
A városiasodás megköveteli az erdők írtását, a természet felszámolását. Valóban jó ötlet az éltető természetet elpusztítani? Az elmúlt időszakban volt szerencsém hegyek között tölteni, őseim földjén. Meseszép helyeken, tiszta levegőn. Ami azonban elszomorított, hogy nem vigyázunk rá. Most nem arról beszélek, hogy nyakra-főre vágják ki a fákat. Arról beszélek, hogy szemetelünk. Félre értés ne essék, nem csak mi, a helyiek is. De ami meglepőbb, hogy a nyugati népek is ugyanúgy viselkednek. Valóban igaz az, hogy az emberek alkalmazkodnak a környezetükhöz. "Vagy alkalmazkodsz, vagy elhullasz. Nincs más lehetőség." Pedig én ragaszkodom hozzá, hogy van. Azért mert állatok között élünk, biztosan állattá kell válnunk? Nem attól leszek jobb ember, hogy úgy állok hozzá az emberekhez, ahogy ők állnak hozzám? Itt nem azokra gondolok, akik második alkalommal látnak és családtagként bánnak velem. Mi van akkor ha valóban elő lehet hozni az emberekből a jót jóval? Mi van akkor, ha valóban csak arra várnak, hogy a szívükig eljusson a jó?
Tény, nem lehet jó mindenki, sőt. Ahogy a dal is mondja "nem szerethet mindenki". De nem is erre vágyom. Csak békében szeretnék élni. A családommal, a barátaimmal, a kollégáimmal, az emberekkel. Szeretném, ha látnák bennem a jót. Nem vagyok tökéletes, de senki sem az. Nem is gondoltam soha erre. De ha nem bántok másokat, akkor mások se bántsanak. Lehet ilyet kérni? (vagy ez az 5-ös lottó nyerőszámaival vetekszik?) :D
