Mostanában megszaporodtak az anyukák körülöttem... Pontosabban azok szaporodtak meg, akik az én korosztályom és anyuka lesz, vagy már lett. Tulajdonképpen kicsit öregecskének is érzem magam néha.
De mostanában inkább bizonytalanabbnak. Úgy érzem, hogy nem lennék jó anya. Vagyis nem tudom magam sem, hogy mit jelent jó anyának lenni. Akkor jó egy anya, ha egész életében a gyermeket szolgálja (ki)? Vagy attól, ha nem. Mármint addig, ameddig kell, addig anyáskodik, aztán utána már nem, elengedi. De mit is jelent az, hogy elengedi? Talán azt, hogy elköltözik a felnőtté vált gyermek? Vagy azt, valóban elszakad és - ahogy a legnagyobb "bestseller" is írja - elhagyja anyját és apját és új életet kezd az általa választott személlyel?
Valóban elszakadunk-e a szülőktől, ha elköltözünk, vagy valami másnak kell történnie, hogy így érezzük. Ez persze nem azt jelenti, hogy tragédia, hanem esetleg a szülők életében egy új házasság...
Anyu elmegy. Messzire. Gyakorlatilag - ha csak a szűk családot vesszük alapul (anya, apa, gyerek) - egyedül maradok. Nem lesz családom. Legalábbis a szorosan vett értelemben nem. És miután azt mondták, hogy a szűk családba nem tartozom bele, kicsit úgy is fogom magam érezni.
Elhagytam az anyaföldet, és most úgy érzem ő fog elhagyni engem. Mondhatnánk egy-egy. De vajon, ha visszamennék, akkor is ennyire egyedül lennék? Tudom, ott lenne apu, csak nem tudom, hogy a kimaradt majdnem 20 évet hogyan pótolnám be...
