Rég nem írtam. Nem tudom, hogy azért mert, nem volt időm, vagy mert nem akartam, vagy csak egyszerűen nem volt mit... Utóbbi biztos nem, sőt, talán inkább a kedvemre fogom. Nem voltam biztos abban, hogy szeretném, ha olvasnák, hogy mi van bennem. Szeretném, ha olvasná valaki.... Érdekes, mert igazából magam sem tudom megfogalmazni, hogy mi van bennem. Bánat, fájdalom, kín, bűntudat, gyűlölet, harag...
Gyűlölet és harag... pedig igyekszem kitépni a szívemből. Azt hiszem, hogy boldogabb lenne az élet, ha megbocsátanék, ha hagynék, ha nem menekülnék magam elől, ha elfogadnám a sorsom. Vagyis, mi is az én sorsom? Van sorsom? Mármint meg van írva, hogy mi fog történni? És ha igen, miért kaptam amit eddig kaptam és miért nem kapom, amire oly nagyon várok? Amit mindennél jobban szeretnék?
Nincs még itt az ideje... de akkor minek van itt az ideje? A kínnak? A gyűlöletnek? A haragnak? A bosszúvágynak?
Sokszor úgy érzem, fel akarok robbanni... Nem, nem iszom energiaitalokat, sőt. Egyre kevesebb kávét fogyasztok.
Elfáradtam. Pihenni szeretnék és boldog lenni. Vele, Velük. Járni jár, csak nem jut? Vagy most mi van? Nem szeretném eléggé? Nem vágyom rá mindennél jobban?
Csak egy kicsit szeretném tudni, milyen, ha minden oldalról támogatnak. Szeretnek. Mellettem (is) állnak. Nem azt nézik, hogy hol lehet támadni engem....
Eléggé énközpontú lett ez most. Ez talán önzés? Na igen, előbbi felsorolásból ez úgyis kimaradt... Önző vagyok. De az embernek néha annak is lennie kell. Vagy nem?
Fáradt vagyok.. mindenki megmondja, hogy mit csináljak és akkor jó lesz. Azt miért nem látja senki, hogy az ami egyik embernek jó, az a másiknak nem biztos?
Hogyan lépjek egyről a kettőre?
Azt hiszem a végére értem. Ennyi volt. Ha semmi nem változik.... Talán kibírom ezt is... Talán nem... Sok, nagyon sok...
