Azt hiszem ez lesz az legjobb. Ha kell majd rám fog találni. Minden ami rám vár, majd minden rám fog találni. Már sok. Már túl sok. Eddig harcoltam az álmaimért, a vágyaimért. De már nem tudok, már elfáradtam. Nagyon elfáradtam.
Nem tudom miért hiszik a felsőbb hatalmak, hogy kellenek ezek a próbák. Nyilván, mindenkinek a saját baja a legnagyobb. De nem értem mivel érdemeltem ezt. Azt mondják nagyon okos emberek, hogy minden okkal történik. Valaki magyarázza már meg, hogy egy baba, ami még meg sem született, mit vétett? Miért kell meghalnia? De én is kíváncsi lennék rá, hogy mit vétettem, vagy mi az oka, hogy nem akar teljesülni az álmom...
Anyu ma azt mondta, hogy őszre minden rendbe jön. Ezt hallgatom évek óta. "Most már minden rendben lesz kicsim." Értem én, de mikor? Mikor jövök én? Mindenkinek segítek, mert - ahogy kimondatták velem - gyakorlatilag drogként hat rám, ha segítek. Tényleg. Ez nem vicc, mert egy olyan euforikus érzés lesz rajtam úrrá, hogy az elmondhatatlan. Boldogság önt el, ha segítek valakinek. Pedig ez - ahogy egy nagyon okos ember mondta - belőlem vesz ki. Az pedig azt jelenti, hogy lemerülnek az elemeim hamarosan.
Ma végre kimondtam. Lemerült az elem. De nem most. Már lassan egy éve. Csak most kezdem észrevenni. Most akarom észrevenni. Pontosabban most sem akarom észrevenni. Nem hiszem el, hogy kimerülnek az elemek. Mert azokat fel lehet tölteni valahogy. Csak még nem jöttem rá, hogy hogyan. De biztos, hogy van lehetőség a feltöltésre. Lehet, hogy nem ezen kéne törnöm a fejem, hanem inkább azon amit mondtak. Azon, hogy most már én következem. Lehet, hogy az a feltöltődés ha megtalálom magam. Felépítem újra magam. Még nem tudom, hogy kell, hogyan kezdjek hozzá, de talán sikerül. Remélem sikerül.
