Mostanában nem írtam, pedig megint sok minden történt velem. Csak, hogy néhányat említsek.
Karácsonykor Anyuval leszünk. Meghívtak és megyünk. Nagyon várjuk már. 65 nap van még az indulásig, nagyon fel vagyunk dobva tőle. :)
Kicsit helyére kerültek a dolgok, bár sokáig tartott, de sikerült. Kellett hozzá néhány virtuális pofon, meg egy-két lélekemelő beszélgetés. Még szerencse, hogy vannak emberek, akik "felpofoznak".
Meg a munkahely is megadta a szabit év végére, úgyhogy minden ok. Kicsim mellettem áll 100%-ig. Bár mindig van valami, de azért jó tudni, hogy nem csak ketten vagyunk ;)
Úgy néz ki, végre tudom kit, hová kell tennem és tudom, hogy ki az aki még akkor is mellettem van, ha nem mindig van ott. Ez most kicsit bonyolult, de tudom, hogy most már jó úton vagyok. Sok olyan ember segített, akitől nem vártam. Szerencsére még mindig több jó ember van, és tudom, hogy ha jót teszek, egyszer visszakapom.
A legjobb, hogy látjuk a jövőt és a fontos dolgokat, és a rangsorolás is elkezdődött. Tudom, hogy minden okkal történik, és már látom az okokat is. Leginkább az, hogy - bár sok mindenen vagyok túl - nem nőttem még fel ahhoz a feladathoz, ami rám vár.
Fel kellett nőnöm a feladathoz, ami rám vár. Nem állítom, hogy már felnőttem, de legalább elindultam az úton, és tudom, hogy a jó úton járok. Ebben nem vagyok biztos a múltat illetően.
De tudom, hogy a csillagunk felívelőben van. És az nagyon jó.
