2010. dec. 20-21.
Reggel ébredés. Idegbaj. Úristen, mit fogok itthon hagyni, milyen lesz a repülés, beengednek-e az országba, jaj, jaj, jaj... Délutánra minden megvan,mindent előkészítettem, várom, hogy Peti hazaérjen. Itthon van drága szivem. Összerakjuk a böröndöket. Minden benne, minden befért és még a súlyhatárt sem léptünk át. Este István jön értünk, megyünk koncertre. Ő visz ki a reptérre is. Kicsit késve, de megérkezünk a koncertre. Utána haza, búcsúkávé otthon, indulás a reptérre. A kocsiban még agyalok, mit hagytam égve, mit nem kapcsoltam le, mindent rendben hagytam-e...
Megérkezünk a reptérre 3 órával indulás előtt (bár nem tudom, hogy minek kell ilyen korán). Lézengő emberek, alvó emberek... Indulás előtt kb. 1 órával becsekkolás. Jegyek a kézben, most már tényleg tuti, hogy megyünk. Beszállás előtt még egy kávé. Aztán beszállunk. Vám: csizma le, kabát le, aztán a másik oldalon mindent fel. :) ééééés beléptünk a vámmentes területre. Nem sokat várunk, épp csak egy újságot veszünk, már szállhatunk is fel a gépre. Eddig megy az izgalom a repülés miatt, a hihetetlen hóhelyzet miatt. Vajon fel tudunk-e szállni. Már kellett volna. Még a gép szárnyait locsolják valamivel (tippünk szerint fagyállóval). Egy óra késéssel elindulunk. Amsterdam. Na ez nehéz menet. Hétfő reggel keltünk fel utoljára, most pedig kedd 10 óra. Még 5 óra várakozás (izgalom), hogy a gépre felszálljunk ami messzire visz. Dohányzás. Felejtsd el. Legalábbis én, mint dohányos inkább lemondtam a második cigiről. Az első megtanított rá. A reptéren a dohányzó a következő képpen néz ki: üvegkalitka (kb. 15-20 állóhellyel), ebben bent tartózkodik 10-15 ember. Passzív dohányzás rulez, ugyanis nem kell rágyújtanod.:)
Már nagyon pilledek. Alszom is egy fél órát kb. Aztán összeszedem magam. A reptér egyébként hatalmas és szép. Elérkezik a beszállás. Ez már az a gép, amivel közeli barátságot kell kötni. Sokezer méter magasan leszünk és kb. 10 órát. Felszállás. Repülüüüüüüüüüüüüüüüüünk. De még milyen magasan. 12 ezer méter magasan, minusz 60 fokban. Na ezt nem kellett volna megnéznem :) Negyedóránként hoznak valami kajafélét. Aztán csak repülünk. Egyszercsak már majdnem ott vagyunk. Megérkezünk. Leszállunk.
Megérkezés, vám, kérdések. Mennyi időre jöttünk, van-e félnivalónk otthon, mivel foglalkozunk, mennyi a fizetésünk. Aztán a non-plus- ultra kérdés: Your are roma? Megkapjuk a pecsétet. Nyárig maradhatnánk :) Alig fél óra alatt végzünk mindennel.
Mindenki itt van, már nagyon várnak. Anyu, Éva, Judit és Gyula. Hazafelé Gyula kisebb városnéző túrát is beiktat. Ámulunk és bámulunk. Hihetetlen természetesesség. Sugárzik mindenkiből.
Átengedik a gyalogost a zebrán, nincs dudaszó... hihetetlen. Aztán megérkezés a házhoz, ami 3 hétig az otthonunk lesz. Meseszép. Vacsi, beszélgetés, aztán 10 óra körül már hulla fáradtan alvás.
