Ébredések:
Az embernek tudnia kell, hogy mikor és hol van az a pont amikor "magához tér", meglát dolgokat. Ez tipikusan "meglátja az erdőt" részre értendő.
Felhívták a figyelmem - no nem a hangok :) - arra, hogy nem mindig azt látom, ami valójában van. Sőt. Hajlamos vagyok (mint mindenki más is) arra, hogy olyannak lássak dolgokat, embereket, amilyeneknek én látni akarom őket. De mint tudjuk, ez nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre kimondva gondoljuk. Nem könnyű a rossznak látott embereket csak úgy hipp-hopp jónak látni, és fordítva...
Ítéletek:
Pl. ha valakivel történik valami rossz, általában az első mondatok között szerepelni szokott, a "megértem, hogy mit élsz át, min mész keresztül..." Pedig ez nem igaz. Illeve nem így igaz legtöbb esetben. Hiszen akkor tudjuk igazán, hogy min megy keresztül egy ember, ha már magunk is megéltünk hasonlót. De még akkor is ott van az emberi tényező. Mindannyian mások vagyunk - ahogy a dal is mondja - és ezért másképp élünk meg akár azonos dolgokat (pl. egy gyerekkorunk óta velünk lévő "társ" elvesztését...). Tehát ha két ember ugyanúgy szeret egy kutyát, ugyanúgy gondozza éveken át, játszik vele, eteti, tanítja, akkor is másképp fogja megélni az elvesztését, mint egy másik, hasonló paraméterekkel "rendelkező" ember. Van aki úgy dolgozza fel a fájdalmat, hogy kiborul, sír, "meg akar halni", és van aki úgy, hogy kizár dolgokat, történéseket az életéből. Mert úgy könnyebb, vagy legalábbis annak hiszi. Vajon az elfolytott érzések mennyiben hátráltatják egy ember fejlődését. Gondolok itt leginkább az érzelmi fejlődésre. Meggátolja-e az embert emberségességében, ha egy társ vagy fontos személy elvesztését nem "megfelelően", a jelenleg elvárt normák szerint gyászolja meg?
és Maszkok:
És valóban ítélkezhetünk embertársaink felett, amennyiben nem a mi viselkedési normáik szerint élnek, viselkednek? Tudjuk-e azt, hogy mi zajlik a másik lelkében? Mennyire küzd vagy mennyit sír, amikor nem látjuk? Vagy döntünk a maszk alapján, amit nagyon sok ember visel, hogy nehogy bántani tudják? Mi van akkor, ha az emberek azért vesznek maszkot, mert így nem láthatják, ami legbelül zajlik? Mert ítéletet hoznak, anélkül, hogy érdekelné őket, hogy mi is az igazság, milyen valójában az az ember...
Nem szabad a maszkot látni csak. Aki nem veszi észre az embereken a maszkot, azért van, mert nem akarja. Nem azért mert nem látja. Inkább azért, mert azt hiszi, hogy van nekem elég bajom, nem kell a másik-é is. Vagy csak nem érdekli, és "az ő baja" mondattal elintézi. Pedig ha segítenénk egymáson sokkal könnyebb lenne.
Nemrég megkaptam a filmet, amit már korábban említettem. Köszönöm ezúton is ;)
Bár azóta még nem volt erőm megnézni, de már készítem magam. A lényeg, hogy mindenki figyelmébe ajánlom és ha kell, akkor oda is tudom adni (a másolatát). De valóban úgy gondolom, érzem, hogy ha mindannyian segítenénk egymásnak sokkal könnyebb lenne az életünk.
Mára ennyi..
