Nemrég volt a szülinapom (18-án). Számszerint a 29-dik. Jól esett, hogy vannak emberek, akik felköszöntenek, és vannak akik csak akkor köszöntenek fel, ha szólok nekik... Ez sajnos a "családomra" is vonatkozik. Anno, Lajos halála után fűt-fát ígértek, hogy összetartunk... De most, hogy Lajos már nincs és nem hív fel senkit, hogy, figyeljen oda a másik születésnapjára...
Szóval 29 lettem. Semmi sem változott, továbbra sem érzem, hogy másképp élnék. A Kowalszkyék énekelték meg: "ez is csak egy nap, nem a világ vége..." hát igen. Igaz. Bár fáj és bánt, hogy olyan emberekbe kellett csalódnom, akikről azt hittem, hogy nem fognak rólam elfelejtkezni. Az élet apró fintorai...
De mindegy, akik számítanak felköszöntenek... Akik meg nem...
