Sok minden jár a fejembe. Nem értem az embereket, és kezdek oda jutni, hogy nem is akarom megérteni. Miért jó sárral dobálózni? Miért nem lehet csak egyszerűen együtt élni, szeretni egymást?
Olvastam egy levelet, amit egy fiatal srác írt. Tűzoltó. Hivatást választott, nem szakmát. (Teszem hozzá, nálam a kettő nem egyet jelent)
És jöttek a kommentek. "csak a korkedvezményes nyugdíj miatt tette", "menjen dolgozni 45 évesen", "másnak is járhatna a korkedvezmény, meg a juttatások", stb.
Elszomorodtam. Tényleg ennyire nem tudják/tudjuk megérteni a másik ember problémáját? Tényleg ennyire nem fontos, hogy neki fáj, hogy elvettek valamit, ami járt volna? Tényleg az a megoldás, hogy a srácra (és a kollégáira) kígyót-békát kiabáljunk?
Tudom, hogy elfogult vagyok. Veszítettem el közeli ismerőst (mondhatnám barátot) a szakma kapcsán. És tudok távoli ismerősről is. Egy nagyon kedves barátom reggel hiába várta a társát, hogy induljanak szolgálatba. 30 éves volt, a második gyerek a pocakban. És a felesége mellett fejbe lőtte magát.
Láttam rendőrt sírni, mikor - ők szolgálatban, kolléga szabadnapon - ütközött és belehalt (mert nem adták meg az elsőbbséget). 2 gyerek maradt árván.
Valóban nem egyszerű a 24/48. Én is csináltam. Vendéglátóban. És láss csodát, feladtam. Mert bár volt két napom pihenni, nem tudtam igazán kipihenni magam. Hiába volt 48 szabadom. Pedig én még másodállást sem vállaltam, ahogy közülük sokan. Csak azért, mert abból - amire az életét tette fel -, amit hivatásként választott, nem tud mást csinálni, mint éhen halni. És nekem még roncsot sem kellett szétvágnom, hogy egy összetört embert kivegyek, gyerek összeégett testét sem kellett azonosítanom. Csak italt mértem.
Van olyan, hogy irodai stressz. Ha visszagondolok, ma már mindenhol van stressz. Hogy az öregek miért éltek sokáig a mezitlábas cigi, meg a kolleszterindús kaja és a töménytelen tömény fogyasztása mellett? Mert nem volt stressz az életükben.
De térjünk csak vissza kicsit erre a stressz témára. A rendvédelmi dolgozó nem stresszel? Őt nem ugyanazzal "szólják meg", mint a versenyszférai dolgozót? (örülj, hogy van munkád) Dehogynem. Mindenki ezt kapja. "Nem lehetsz beteg, mert akkor más veszi át a helyed, felvesznek újat..." De a lakáshitelt, az autóhitelt, a ruházatot, a élelmet, a gyerek ovi-iskola befizetéseit, a bérletet/benzint akkor is meg kell venni. Neki nem stressz, hogy miből? Azért vegyünk el a másiktól, mert nekem sem adnak?! Milyen mentalitás ez? Hogy láthatják az emberek jónak ezt a hozzáállást? Lehet váltani, lehet változtatni.
De mindenki, aki ezen szakmában helyezkedik el, nézzen szembe azzal a lehetőséggel, hogy nem olyan lesz, mint most. Ajánlom figyelmükbe ezt a videót...
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=uQKikjYOeEY
