Tegnap, mint minden "értelmes nő" elmentem én is műkörmöshöz. Ahogy ez szokás ilyen helyeken (fodrász, műkörmös, komzetikus... stb.) beszélgetnek az emberrel aki dolgozik rajtuk. (Nem úúúgy, aki félre értené hirtelen ;) )
És megtudtam, hogy igazából én látom rosszul a dolgokat - ismét - .
Beszélgettünk mindenféléről. Szóba került többek között a 2005. december 5.-e is. Szerintem a nem volt a helyes döntés, bár ő nem ment el szavazni, sőt, nem is emlékszik ilyenre. De nemmel szavazott volna. És nem akarta megérteni, hogy attól nem jönnének többen ide, hogy van egy állampolgárságuk. Valahogy nem bírta felfogni. Pedig - sajna nem tettem fel ezt a kérdést neki - nem szaporodtak meg a "bevándorló" erdélyiek az Uniós csatlakozás után sem. Ők az otthonukat nem hagyják el. De ezt néhányan nem akarják megérteni... Csak azt nem tudom, hogy miért nem. Hiszen csak azt kell elképzelni, hogy fordított esetben mit érezne. Nem, nem tenne, érezne, ha a fennhangon hangoztatott szép szavakkal él az "anyaország". Mi vagyunk az anyaország, de nem tartoztok hozzánk. Mondhatom szép. Aki akart eddig itt dolgozni, eddig is dolgozott, és aki akar ezután is fog munkát találni. De már nem ide jönnek Erdélyből. Oda mennek innen. Ez azért elég gáz nem?! A "szőrőstalpúaknak" dolgozni... Hm...
A másik érdekesség, hogy a nő kb. 30-35 éves lehet és esze ágában sincs gyereket vállalni. Azt mondta: "Erre a világra?"... Csakhogy tényleg így kell hozzáállni? Valóban az a megoldás, hogy nem vállaljuk a következő generáció megteremtését, vagy félünk a függetlenségünk elvesztésétől? Akkor már nem tudunk majd olyan "szabadon" mozogni?
