A múlthéten megírtam a bejegyzést. Azóta történt néhány dolog, és nem került ki. De hamarosan majd erről is írok. Előljáróban a múlthét.
2009.október 20.
Mai adag.
Kedves ismerősöm átküldött néhány okos gondolatot.
"Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta."
"Ne gondolkodj.
Ha gondolkodtál, ne mondd el.
Ha elmondtad, ne írd le.
Ha leírtad, ne írd alá.
Ha aláírtad, ne csodálkozz..."
Szóval nem is tudom. Valóban ez a megoldás? Ne vállaljuk a tetteinkért, szavainkért a felelősséget, mert akkor mi bánjuk meg? Erről szól ma a világ. Betörtek, megerőszakoltak, lelőttek, bántalmaztak, csonkítottak… stb. Ki ezért a felelős? Egyes emberek szerint – vallási megközelítés – a sátán okolható mindenért. Mások szerint ilyen a világ és kész. Nem kell vele foglalkozni, foglalkozom a saját dolgommal, és ezt kizárom. Max. ha arról van szó, akkor fogom és átgázolok másokon, ha az érdekeim ezt kívánják, de mentségemre legyen, hogy a világ követeli meg.
De mi van akkor, ha azoknak van igazuk, akik a Biblia szerinti életet választják? Nem azt mondom, hogy az a jó, vagy hogy az a megfelelő, de mi van ha mégis ők látják jól. Csak egy példát emelnék ki.
Emberünk vallásos (Jehova Tanúja). Gyakorlatilag gyermekkora óta. Gyerekként a szüleinek segít, mivel vidéken él, állatok, takarmány, föld. Majd iskolába megy, szakmát tanul. Ács lesz, mint ahogy József (Jézus apja) is. Dolgozik. Először a „kollektívába”, majd egyéni vállalkozóként. Bármikor, bárhol dolgozik, visszahívják. Ajánlják. A neve a referencia. Eléri a 60. életévét. Közben két szép gyermeket nemz, családját eltartja és a felesége nem kell dolgozzon. Majd amikor kiderül, hogy felesége a két gyermek ellenére megcsalja, megbocsát. Most egy idősebb ember, aki még mindig dolgozik. Van egy diplomás gyermeke, egy gyönyörű unokája, van munkahelye és boldog. Jókat eszik, ha ebéd- vagy vacsoraidő van. És a Biblia szerint éli mindennapjait. A neve a garancia a munkájára. Ezt sokan nem mondhatják el magukról, de ő igen. Ha valakinek azt mondják, hogy József csinálta, akkor nem kell referenciát mutatnia.
Ő azt mondja, hogy a jelen helyzetért a sátán a felelős és jön majd Jehova, aki megmenti az Övéit.
De mi van akkor, ha hisszük azt, ami a Bibliában meg van írva, csak épp a jelen állapotunk nem ezt tükrözi. Nem minden cselekedetünkkel ezt támasztjuk alá. Sőt… Nem járunk templomba és parázna (házasságon kívüli) kapcsolatban élünk? Illetve valóban arról van szó, hogy a házasságon kívüli kapcsolat parázna kapcsolat? A régiek azt mondták, ha egy gyermek házasságon kívül született, hogy „zabi gyerek”. Ma már elfogadott, hogy házasságon kívül szülessenek gyermekek. De régen a gyógyszerek is sátán művei voltak. Ma már embert is klónoznak lassan (ha eddig meg nem tették).
Visszatérve a házasságra. Ha egy nő és egy férfi együtt él, akkor azokat régen nem fogadta el a társadalom. Pontosabban „kinézték” őket, ha nem egy olyan magas kasztba tartozott, ahol ez már nem számított. De a régiek az együttélést vadházasságnak nevezték. Akkor ez is házasság. Vagy mégsem? Ha együtt élünk, együtt tervezzük az életünk, akkor miben változtat, illetve változtat-e rajta egy papír?
Valóban csak egy papír? Vagy változik az ember is ezáltal. Akárcsak a viccben:
Férfi belép az ékszerészhez:
- Jó napot kívánok. Szeretném kicseréltetni ezt a varázsgyűrűt.
- De hiszen ez csak egy egyszerű karika, mitől lenne ez varázsgyűrű?
- Hát kérem – kezdi a férfi – mielőtt felhúztam a barátnőm ujjára, egy csodálatos királylány volt, most meg, hogy az ujján van, egy igazi sárkány lett.
A kérdés azonban még mindig az, hogy a papírtól, gyűrűtől változik-e az érzés, vagy attól, hogy boldogok vagyunk együtt. Az, hogy a Biblia azt írja – bár még ezzel nem találkoztam, de majd utána olvasok –, hogy házasság nélkül együtt élni paráznaság, valóban így van?
