Hamarosan utazunk. Messzire.
Vannak dolgok, amik még nem tisztázottak. Szerencsére nem a kapcsolatomban, pontosabban az emberi kapcsolataimban. Lehet, hogy ezért van az is, hogy nem tudok rendesen aludni.
Csak arra ébredek reggelente, hogy ki van száradva a szám és le vagyok izzadva. Ami a legfurcsább, hogy az elmúlt kb. egy-másfél hónapban egyetlenegy álmom részletére emlékszem csak. Akkor tudom, hogy lefogott valaki és ezért nem tudtam mozdulni, pedig nagyon akartam. De nem tudtam kiszabadulni. És üvöltöttem, hogy ne, hosszan és fájdalmasan. Valami olyat láttam, amit nem szerettem volna végignézni. Segíteni nem tudtam, de a fájdalomra, ami akkor, ott, abban a pillanatban éreztem, tisztán emlékszem. Mintha a szívem darabokra szakadt volna.
És nem tudtam segíteni. Nem emlékszem, hogy kényszírtettek, hogy nézzem végig azt, ami ennyire rossz volt, vagy megakadályozták, hogy én is a borzalom része legyek... Csak azt, tudom, hogy fogtak. Nem engedtek el.. pedig nagyon menni akartam... remélem hamarosan többet megtudok erről is.
Mostanában hiába szeretném megfigyelni az álmaim, egyszerűen nem emlékszem. Mintha kitörölnék reggel, ébredéskor az egészet. Mintha direkt nem lenne szabad emlékeznem rá. Valahogy ez nyugtalanít. Régen, sok mindent elmondtak az álmaim.
Mostanában a hatalmába kerített egy fura érzés. Félsz. Nem tudom, hogy mire vonatkozik, nem tudom, hogy mivel kapcsolatos, csak van. Sok mindent belemagyaráztam már... pl. hogy nem leszek jó anya, vagy nem lesz türelmem kivárni, hogy minden rendbe jöjjön körülöttem, hogy nem leszek megfelelő társa Szerelmemnek, nem főzök jól... stb.
De valahogy az az érzésem, hogy nem erről van szó. Valamitől félek, ami az álmaimban benne volt és szándékosan blokkolódik. Lehet, hogy csak az a bajom, hogy repülni fogok és már előre félek...
