Ez egyik része a mainak. A másik része pedig ez után. Hamarosan talán le tudom írni az elmúlt időszak eseményeit is.
· Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
· Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
· Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
· Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
· Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.
Ajánlom mindenki figyelmébe a Katonadolog c. musicalt. Íme egyik dal, ami mostanában kicsit rólam is szól.
Sírni látni azt ki a szívedben él,
Annál nincs nagyobb kín.
Vigyáznám lépteid, hogy boldog legyél,
Ne úgy mint más kiben megfakult már minden szép.
Csak mereng a múlt sebein.
Törékeny álmaimra zubbony feszül.
Késik a boldog idő.
Mindig azt választom, mi túl sokba kerül,
Senki nem érti, ha kell, lehet férfi egy nő.
Néha kényes virág, néha kő.
Szédült világ, száz pofon büntet egy hibát.
Nevet a könnyemen, elrejtem, ami bánt.
Álarc és bál, társára senki nem talál.
Megcsal a szem, mert csap a szó.
Ez kinek jó?
Ez kinek jó?
Miért jó?
Miért kell mindig jelmezt húzni?
Miért jó?
A rosszal mindig összebújni?
Miért kell?
Gonddal bajjal élni,
Miért kell mindenkitől félni, ez kinek jó?
Bár tudnám...
Miért jó?
Miért kell mindig újra sírni?
Miért jó?
Senkiben sem bízni...
Tudnám miért kell?
Száz lakat közt élni?
Miért kell tűz nélkül is égni?
Ez kinek jó?
Szédült világ, hazudd hogy nincs hibád!
Mondd hogy létezünk, hogy élhetünk tovább!
Játsszunk tovább...!
