Nem nagyon írtam mostanában, mert azt hittem nincs semmi érdemleges. Pedig nagyon sok minden történt velem, velünk. Sokat dolgozunk, kevés időnk van egymásra. Persze ez nem azt jelenti, hogy baj van a kapcsolatunkkal. Sőt. Nagyonis rendben van minden. Inkább csak az én fejemmel vannak gondok.
Nemrég néztem egy nőcis sorozatot. A Sex és New York-ot. Volt benne egy jelenet, amiben magamra ismertem. Valószínűleg a sok múltbéli csalódás miatt, de hasonlóan viselkedem én is sokszor. A jelenetben Charlotte hisztérikus rohamot kapott a gyűrű miatt. Akárcsak én sokszor. Tudom, hogy a Kedvesem nem az az ex, aki - miután megkérte a kezem - összeszűrte a levet egy csajjal egy családi bulin. Sőt, nem is az, aki házasságról beszélt, miközben nagyonis tisztában volt vele, hogy nem fog újra megnősülni... és sorolhatnám.
Nem tudom, hogy hogyan kell normálisan viselkedni akkor, amikor látom az álmaim megvalósulni másoknál. Olyanoknál, akikről tudom, hogy nem az álmaik valósultak meg ezekkel a dolgokkal. Tudom, hogy nem lenne szabad irigynek lenni, de ez nem tudom kordában tartani. Pedig igyekszem. Csak valahogy nagyon nehéz. Tudom, hogy vannak emberek, akik általam lettek boldogok és teljesültek az álmaik. Házasság, családi ház, gyerekek... valahogy mégsem megy, hogy ne legyek irigy. Mert irigy vagyok. Mert megvan neki a két gyerek, ami az én nagyon nagy vágyam volt... hogy ennyi idősen meglegyen mindenem... És bár hihetetlenül boldoggá tesz, hogy van egy igazi társam, vannak dolgok, amik még hiányoznak az életemből. Tudom, hogy teljesíteni fogja minden álmom - kettőt már teljesítette ;) -, de azért félek.
Kedden megyek megint a dokihoz. Remélem minden rendben lesz. Nem szeretnék még egy műtétet idén.
Hamarosan írok a nyaralásról is :) Előljáróban csak annyit, hogy nagyon jól sikerült.
